Keményen feketén (Zene: Henézi Imre, dalszöveg: Luczek Ferenc)

Felizzik a vér, a végzet utolér
Minden más lesz, ez egy őrült világ.
Emberek szólnak, gonosz lelkek támadnak
Vére, folyik a meglőtt vadnak.
Ne szólj, ne idézz csak a szemembe, nézz,
Úgy lángol, mint a tűz.
Széttép, szerelembe űz.

Értetlen szívem fáj érted
Testemből, kitéptem, eléd tettem, mert kérted.
Lejárt, búcsúzzunk Te meg Én
Keményen, feketén.
Sötét felhők, villámok, világosságot ritkán látok
Ó sötét átok.

Ref.:
A sír szélén búcsúzunk el
Te meg Én
Keményen, feketén.